Azt írja G. Ákos: „T. Diurnus! Élvezettel olvasom Grétsy László A mi nyelvünk című, Íróink és költőink a magyar nyelvről alcímű pompás válogatását, és örömmel fedeztem föl benne Öntől is három írást. Az első címe: Egy pidgin-magyarhoz. Arról, aki nem gondolkodik árnyalatokban, mert ehhez a szavai is hiányoznak. Ön legszívesebben anyanyelvi tanfolyamot szervezne neki. Mély együttérzés fogott el. Aztán megnéztem a dátumát: 1983. Akkor Ön ezt mégse kisebbségi sorban írta, hisz ’83-ban már elkezdte pesti karrierjét. Itt már nem kellett nagy bátorság az anyanyelvünk védelmezéséhez. Igaz?”

T. G. Ákos! Az írás nem ’83-ban, hanem 1976-ban született. A mi nyelvünk című kötetben írásom alatt ez áll: Szélmalomjáték, 1983. Szélmalomjáték a címe a’83-ban megjelent Kriterion-kötetnek, amelynek 180. oldalán Grétsy László rátalált erre az 1976-os írásra. S ha már fellapoztuk, íme, tömörített idézetek belőle. (A 357-367. oldalról.)

- Senkinek se legyen oka fennhéjázóan büszkének lenni arra, hogy ilyennek vagy olyannak [az eredeti kéziratban: kisebbséginek vagy többséginek] született; de főként: senkinek se legyen érdeke, hogy ilyenből olyanná - vagy olyanból ilyenné legyen.

- Nemzeti érzelmei mindenkinek: szentek és érinthetetlenek. Magasabb fokon: ez kölcsönös.

- A kisebbség nemcsak kevesebb - más is. Nem jobb - de más. A többség nemcsak több: más. Nem jobb, de más.

- Nemzetét szerelmesen szerető költő ostorozhatja önnön nemzetét - de szavait nem „fair” a szomszédban idézni.

- Szeretni egy közösséget kívülről is lehet - ostorozni csak belülről.

- Nem tudok eleget ahhoz, hogy mindenben kételkedjem.

- Felháborít, ha kételkednek jóhiszeműségemben. Épp legfőbb hibámban kételkednek?

- Az élet minőségét azon lehet lemérni, hogy mennyibe kerül erkölcsileg.

- A Tízparancsolatot akkor és ott fogalmazták meg, amikor-ahol kampányt kellett indítani a legveszélyesebb-gyakoribb bűnök ellen. Azóta is érvényes: legjellemzőbb bűneink leltára.

- Fordítsd meg a társadalom jelszavait, s kirajzolódik önarcképe! Vagy: erkölcsi terve.

- Nagy emberré nevezte ki magát. De már keresi a könnyebb állást.

- Az olcsó győzelemre mindig ráfizetsz.

- Könnyebb lemondani a sikerről, mint vállalni a kudarcot.

- Ha lenne igazán fontos dolgod, nem fontoskodnál.

- Sose sírj, ha nincs rá komoly okod! S ha meg van - pláne ne!

- Nem szerettem hazudni. De az ember nem teheti mindig azt, amit szeret.

- Csöndes ember volt. Csak akkor vették észre, hogy nem szeretik, amikor meghalt.

- „Régebben magam is…” - mormogta megértő nosztalgiával a rég kialudt vulkán.

- „Hátha mégis - motyogta lelkesen a majom, s tovább tanulgatta a gépfegyver kezelését -, hátha mégis ember lesz belőlem.

(Korábbi naplóbejegyzéseim itt, a Klubhálón olvashatók.)

www.klubhalo.hu