Idézetek egy huszadik századi, kisebbségi könyvből
diurnusblog|2009. júl. 16. 23:18|5 komment, szólj hozzá te is!
Azt írja G. Ákos: „T. Diurnus! Élvezettel olvasom Grétsy László A mi nyelvünk című, Íróink és költőink a magyar nyelvről alcímű pompás válogatását, és örömmel fedeztem föl benne Öntől is három írást. Az első címe: Egy pidgin-magyarhoz. Arról, aki nem gondolkodik árnyalatokban, mert ehhez a szavai is hiányoznak. Ön legszívesebben anyanyelvi tanfolyamot szervezne neki. Mély együttérzés fogott el. Aztán megnéztem a dátumát: 1983. Akkor Ön ezt mégse kisebbségi sorban írta, hisz ’83-ban már elkezdte pesti karrierjét. Itt már nem kellett nagy bátorság az anyanyelvünk védelmezéséhez. Igaz?”
T. G. Ákos! Az írás nem ’83-ban, hanem 1976-ban született. A mi nyelvünk című kötetben írásom alatt ez áll: Szélmalomjáték, 1983. Szélmalomjáték a címe a’83-ban megjelent Kriterion-kötetnek, amelynek 180. oldalán Grétsy László rátalált erre az 1976-os írásra. S ha már fellapoztuk, íme, tömörített idézetek belőle. (A 357-367. oldalról.)
- Senkinek se legyen oka fennhéjázóan büszkének lenni arra, hogy ilyennek vagy olyannak [az eredeti kéziratban: kisebbséginek vagy többséginek] született; de főként: senkinek se legyen érdeke, hogy ilyenből olyanná - vagy olyanból ilyenné legyen.
- Nemzeti érzelmei mindenkinek: szentek és érinthetetlenek. Magasabb fokon: ez kölcsönös.
- A kisebbség nemcsak kevesebb - más is. Nem jobb - de más. A többség nemcsak több: más. Nem jobb, de más.
- Nemzetét szerelmesen szerető költő ostorozhatja önnön nemzetét - de szavait nem „fair” a szomszédban idézni.
- Szeretni egy közösséget kívülről is lehet - ostorozni csak belülről.
- Nem tudok eleget ahhoz, hogy mindenben kételkedjem.
- Felháborít, ha kételkednek jóhiszeműségemben. Épp legfőbb hibámban kételkednek?
- Az élet minőségét azon lehet lemérni, hogy mennyibe kerül erkölcsileg.
- A Tízparancsolatot akkor és ott fogalmazták meg, amikor-ahol kampányt kellett indítani a legveszélyesebb-gyakoribb bűnök ellen. Azóta is érvényes: legjellemzőbb bűneink leltára.
- Fordítsd meg a társadalom jelszavait, s kirajzolódik önarcképe! Vagy: erkölcsi terve.
- Nagy emberré nevezte ki magát. De már keresi a könnyebb állást.
- Az olcsó győzelemre mindig ráfizetsz.
- Könnyebb lemondani a sikerről, mint vállalni a kudarcot.
- Ha lenne igazán fontos dolgod, nem fontoskodnál.
- Sose sírj, ha nincs rá komoly okod! S ha meg van - pláne ne!
- Nem szerettem hazudni. De az ember nem teheti mindig azt, amit szeret.
- Csöndes ember volt. Csak akkor vették észre, hogy nem szeretik, amikor meghalt.
- „Régebben magam is…” - mormogta megértő nosztalgiával a rég kialudt vulkán.
- „Hátha mégis - motyogta lelkesen a majom, s tovább tanulgatta a gépfegyver kezelését -, hátha mégis ember lesz belőlem.
Hozzászólások
Eddig 5 komment érkezett (
)
1.
georgia41
2009. 07. 17. 11:01
Szerettem volna kivàlasztani, melyik gondolatnak van ma különös sulya, de még nem sikerült. Talàn, mert mind tetszik, talàn, mert lelassultam a nagy melegben....:)))
2.
molaris (látogató)
2009. 07. 17. 11:15
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék."/ Ef.2, 8- 9/
Az első pont a lényeg, a többi logikus következmény.
Kivételesen nincs semmi "de", amit előszednék.
3.
evalajos
2009. 07. 17. 14:48
Bodor Pál: ANYANYELV
Magunkba térünk vissza szomjasan
mint vizek a vizekbe
szavunk nélkül szótlan lenne a világ;
micsoda gyönyörűség fölgöngyölni
fölbugyborékoltatni
följajdítani fölsikoltani fölujjongtatni a szót:
hallgatag tenger fölöttünk az önmagában úszó
meg nem nevezett idő;
mindennek neve van, annak is, ami nincs --
mondható a kimondhatatlan,
nevek tízezreivel nevezzük a létezőt --
végtelen körmondat, ellipszis-mondat a Világ.
Mosolyogj, ige. Tündökölj, öldökölj, remélj --
tedd, ami tiszted.
Mi vagyunk magod, húsod, véred:
semmi nincs, amíg mi nem vagyunk
s amíg meg nem nevezzük.
S ha elfelejtenénk nevét
addig forogna ránk
hangos aranylással
míg ki nem találnánk újra, még egyszer: NAP.
Szavakba foglaltunk földet és eget --
ez az egyetlen honfoglalás.
Megjelent a Végtelen mondat című antológiában, Kriterion, 1977!!!!
Szeretettel szoktam idézni, ajánlani ezt a verset. Kuriózum. Ajánlom a fenti szöveghez, és ajánlom G.Ákosnak is: vers, szöveg nélkül. :)
4.
georgia41
2009. 07. 17. 20:36
evalajos: ajànlàsodat lelkesen olvastam és micsoda öröm, hogy egy ujabb gyöngyszemmel gazdagodtam Diurnus kincsei közül!
5.
evalajos
2009. 07. 20. 13:32
georgia, köszönöm, örülök, hogy felfigyeltél, nekem is gyöngyszem...:)