Markáns, feszült arc, nem állítom, hogy vonásai, színei jellemzőek lennének Európa egyik vagy másik nemzetére. Elhinném, ha franciának, németnek vagy csehnek vallaná magát. Neve magyar, és egybeesik az egyik magyar település nevével. Kétségkívül jó beszédű, jól fogalmazó ember, de nem az a fajta, aki nagyon szeret „smúzolni”. Érdekes tehát, amikor az ilyen ember valamelyest mégis megnyílik, és ömlik belőle a vallomás, az élete.

Lévén pilóta, rendszeresen repül. Végzett vakrepülési gyakorlatokat is, összevetette a műszerek jelzéseit saját, kvázi bekötött szemű hely- és helyzet-érzékeléseivel, és kénytelen volt megállapítani, hogy minden esetben a műszaki „jelentés” (mondjuk a gép dőlési szögéről) volt a hitelesebb. Ő úgy vélte, hogy a gép balra fordul, és kissé lejtős vonalon halad, a műszerek egyenletes magasságot és egyenes irányú haladást jeleztek. „Nekik” volt igazuk.

Hat órát alszik, s van, amikor tizenhat órát taxizik. Amikor kísérletezik odafent, rendszerint egy pilótatársa ül mellette, aki pillanatnyilag (félek, elfelejtettem a bevett műszót) légi irányító. Igen, foglalkozik tanult szakmáival, matematikát és fizikát végzett, de már csak alkalmilag tanít - leginkább azon jár az esze, amit a legnehezebb megmagyarázni. Valamelyik sokadalomban egy parádés dúvad - azaz egy férfiú, akinek igen verekedős volt a kedve, erősen randalírozott - csillapíthatatlan volt. Szép nyugodtan odasétált hozzá, és kivezette. Nem kiáltott rá, a karját sem ragadta meg erélyesen, csak ránézett, s a fickó nyomban engedelmeskedett. Volt még néhány ilyen élménye, nem érti.

Logisztikai problémák megoldásával foglalkozik. Az egyik vállalat rengeteget bajlódott némely szállítmányozási kérdéssel, akadt valaki, aki hallott róla, a matek-fizikatanár pilótáról, hogy ez a heppje, a logisztika - meghívták, miután hosszú ideig mindenki csődöt mondott, ő rövid úton megoldotta. Általában ha egy vállalatnak az első látásra logikusan választható három megoldás egyike sem felelt meg, elhívták őt, s ő valahogy mindig rábukkant a negyedik, ötödik, a ki tudja hányadik változatra: a megoldásra.

- Szabad idejét mivel tölti legszívesebben? - kérdeztem, mint egy elsőéves lap-gyakornok.

- Nemigen van, de ha adódik, leginkább jó irodalmat olvasok.

Irigyen írtam le ezeket a sorokat. Nemcsak azért, mert semmiféle logisztikai kérdést nem lennék képes megoldani, még rendet sem vagyok képes csinálni, csak rendetlenséget - de már gépkocsihoz sincs jogosítványom, a repülőhöz nem is lesz.

(Korábbi naplóbejegyzéseim itt, a Klubhálón olvashatók.)

www.klubhalo.hu