Kétféleképp élhetsz. Meghúzod magad, kussolsz, zsarnokian uralkodsz arcvonásaidon, semmi szemöldök-fölvonás, ajkbiggyesztés - vagy ordítsz, s azt cselekszed, amit gondolsz. Az elsőhöz nincs tehetségem, csak tapasztalatom, a második besodorhat a vadak közé, akiket aztán nem győzök igazságosságra, tárgyilagosságra inteni, s a végén kinyírnak.
Van, aki az első szerepből, a hallgatásból is karriert fut be. Ha jó színész, némasága nem ürességet, gyávaságot - hanem titokzatosságot sugall. Vajon ő a CIA főembere? Az Al Kaida közép-európai főmuftija? Karate világbajnok? Vagy csak a kelet-közép-európai rakétapajzs-egyezmény NATO-biztosa? De hogy ilyesmit sugalmazzon, képességben világsztárnak kell lennie. Látszólag villamosjegy-árus, szinte toprongy, körötte mégis fölvöröslik a gyanú, hogy a furnér-kajütben tábornok ül. Márpedig ha szótlanul is tekintélyt szerez, ha kicsit is félnek tőle, ha nem merik ugratni, szőrmentén se csócsálni, piszkálni - akkor megnyerte a csatát. A „gyáva senki” sikeresen megjátszotta, hogy Valaki. Csak hát az a kérdés, hogy amit titkol, az vajon semmi, vagy valóban Valami. Program. A világ stratégiai kritikája. Éles elemzése a létnek. Atompisztoly. Vagy csak langyos űr. (A szótlanok zöme leállítja az agyát, nem töpreng semmin: üresen könnyebb bénának, némának maradni.)
A másik fajta? Hát az izgága, tomboló lázadó se mindig Akadémiai Könyvtár. Nem kerül neki sokba az üvöltés, és véletleneken múlik, hogy melyik oldalon áll, ugrál. Véletlenen, ha oly esetleges a család, a tanító (meg a lelkész, a könyv, az újság). Jobbára a felület ragadja meg, a tüntető szenvedély, erő, mely remekül illik fokozatosan fölfedezett kudarcához. Közel kerül olyan csoporthoz, mely elfogadható magyarázatot ad, hogy miért nem lett milliomos, miért nem a Barca centere, a manöken szerelme - csak vodkázó, mellőzött kisértelmiségi. Aztán (mondom sommásan) belőle lesz, érthetően, a radikális: jobb- vagy baloldali… Mindig mindenütt van kellő ok és ürügy jobb s bal radikalizmusra is.
Azt idézik a közelemben írásban (fiatal könnyűzenészekkel készített interjúból), hogy e műfajban, „ha nem vagy buzi, néger vagy zsidó - semmi esélyed”. Tény: mindhárom csoportból (s a cigányok közül) sok tehetséges zenész kerül ki - a politikai megkülönböztetés e könnyűzenei alátámasztása rendkívül érdekes. Ha csak zenei ambíciók érvényesülését akadályozná a homoszexuálisok, négerek, cigányok, zsidók túlreprezentált jelenléte a jazzben, a lokálzenében stb., - ennyi feszültséget még kibír a világ. (Bár lehet, hogy a matektanárok között ugyanannyi a homo-erotikus, csak ők inkább titkolják. Nem könnyű zenészek: nehéz tanárok.) Olyik jazz-zenész tán fehérítette a négerségét - de cigány, zsidó, fekete s homo-erotikus ebbe a zenébe belefér.
Hozzászólások
Eddig 7 komment érkezett (
)
1.
lord
2009. 07. 13. 6:35
Csak annyit tudok hozzá tenni, hogy az egyikből lesz a „szakember”, a másikból a „politikus”.
A kettő ötvözete nem megy.
2.
medve1942
2009. 07. 13. 9:09
Feleki László sportújságíró és Napoleon-kutató - nem tudom, él-e még, kiváló tollú ember volt - mesélte egyszer úgy 1980 táján, hogy egy órán belül két kolléga öntötte ki neki a szivét a Hungária/New York kávéházban. Akkor még nem volt olyan előkelő görög szálloda, mint ma. (Tudom, olasz, de annyiban görög, hogy a "dragaderossz" típusba tartozik.) Szóval, az egyik kolléga elpanaszolta, hogy nem engedik érvényesülni, mert zsidó. A másik meg azt panaszolta, hogy nem engedik érvényesülni, mert nem zsidó.
Az élet legpraktikusabb megoldása az, ha az ember nem akar "érvényesülni". Nem olyan nagy élvezet, ha jól megnézi az ember...
3.
fututeincur
2009. 07. 13. 12:55
ERDÉLYT Vissza !
Mindent vissza !!!
Shalom
4.
tölgyes
2009. 07. 13. 14:44
Folyik a FEKETE-FEHÉR GYÁRTÁSA. Kicsit primitív, még ha ravaszkodik is.
5.
sirius00 (látogató)
2009. 07. 14. 0:00
* Dolgoztam napi- és hetilapnál, könyvkiadóban, rádióban, TV-ben. Voltam MÚOSZ-elnök stb. Több verses-, esszé-, publisztikai kötetem jelent meg, hat regényem, sok műfordításom. Idén a Saxumnál adták ki Búcsúlevél nincs c. álkrimimet, (első kiadásai 60 000 példányban keltek el.)
-nem azt kérdezem, hogy ki vagy, hanem, hogy ember voltál-e az embertelenségben, a diktatúra idején?
6.
evalajos
2009. 07. 14. 16:38
Kedves sirius00,
időről időre feltűnsz itt rosszkedvű, kötekedő, modortalan kis megjegyzéseiddel, ami úgy tűnik, nem a Te igazi véleményed, hanem valahonnan, valakiktől plagizált, szajkózott...
Azt értem, hogy averzióid vannak Diurnussal kapcsolatban, bár nem értem, milyenek, és miért, mert erről nem nyilatkozol.
A vélemény szabad, de az isten áldjon meg, te csak állítasz, sejtetsz, aprehendálsz, mint Dulifuli törp...
Nem akarlak meggyőzni semmiről. Tudom, hogy sok embernek úgy kell most a bűnbak, az ellenségkép, mint egy falat kenyér.
Lehet mindenféle oldalra állni: suttogni, vagy igét hirdetni, együtt vonítani a vonítókkal a sötét fertályon - lélek rajta.
Tudod, régóta ismerem Diurnus műveit: regényeit, esszéit, verseket és műfordításokat, a több kötetnyi naplójegyzetet, újságokban publikált szövegeit, napi jelenlétét. Megfogott a különösen szép retorika, a nyomdakész fogalmazás, a csendes szenvedély, és a mélységes humánum, amit tolmácsolt. Kulturáltan, sosem sértően igyekezett meggyőzni a meggyőzhetetleneket.
Nem akarom szentté avatni és védeni sem őt; ha eléggé "felcukkolják", türelmesen, századszor is elmondja neked-nekem, mit gondol zsidózásról, gyurcsányozásról-bármiről, - saját életét és munkásságát sem kímélve, szépítve.
Sokszor írtam már arról, hogy a romániai diktatúra idején a saját bőrömön tapasztaltam, milyen nemzetiségi magyarnak lenni. Kijártunk, mert kellett az életmentő gyógyszer, élelem, könyv. Kockáztattunk, megaláztatást vállaltunk, mert nagy volt a szükség: kenyérre, szóra, betűre.
Ezt az életet D. is élte, képviselte, harcolta - amíg lehetett, előbb Romániában, aztán itt. Ki az, aki kitépi a gyökereit, ha van más választás?!
Mit tudsz Te erről???!
Olvastad a Svájci villa c. regényét? A Kék folt c. regényét? Olvastad-e az előbb szamizdat, majd nevesített A hisztéria szükségállapota c. "szakkönyvét" - kevesebbért is lőttek már le embert.
Olvastál egyetlen publicisztikai írását, esszéjét, polémiáját, groteszkjét, versét. bármit?
Miért ez a véleményed róla? Ha nem egy másik bolygóról jöttél (Sirius?) akkor legalább Te válassz (kedvenc) ellenséget, ne a mások mondják meg, kit utálj...
Ha gondod van vele, pontosan írd le, hogy miért?... Garantálom, hogy válaszol Neked... Nem lehet csak úgy bedobni a kesztyűt! Egyszer fel is kell venni!
Akarod-e érteni???? :)
7.
sirius00 (látogató)
2009. 07. 19. 0:41
kedves evalajos! diurnus mögött egy nagy írói munkásság áll, nem kételkedem benne, szerintem is kultúrált, humánus ember, de ő istentől - biliai példázattal élve - sok tálentumot kapott, ezért neki többet kell vissza adnia az embereknek, mint annak aki kevés tálentumot kapott. romániában is diktatúra volt , ahogy nálunk is, mennyiben volt különb kádár ceausescunál, mit jelentett, jelent a baloldaliság akkor és most? gyurcsány után végig nézünk a romokon, csodálkozol, hogy üvölteni támad kedvem?- ezt a kalandort a mérvadó értelmiség támogatta az utolsó töltényig, még ma is. az írástudók, a politika csinálók felelőssége nagyobb súllyal jelenik meg, mint az egyszerű szavazóé, fáj nekem az, hogy pl.diurnus és még sokan jelvények voltak gyurcsány mellén, holott öszöd után egy nap alatt lemondathatták volna és most bátran nézhetnének tükörbe. diurnus sokszor hivatkozik olyan írói nagyságokra pályafutása során, akikre én istenként nézek fel, könyveiket bibliaként forgatom.......,de ők maradtak...., tudod, a kő marad....